Történelmi áttekintés

        Farmos már az ős- és ókor idején lakott terület volt. 1311-ben a felvidék hírhedt főurának, Csák Máténak uralma alatt állt. A középkorban Külsőszolnok megyéhez tartozó falu, melynek alispánja Farnosi Mihály volt 1439-ben. Zsigmond király 1436-ban részbirtokot adományoz a Péchelieknek. Farnosi Mihály 1475-ben Szelei Demeternek, 1476-ban a Péczelieknek zálogosít el egy-egy birtokrészt. 1487-ben örökáron elad egy Kuriát a Maglódiaknak. A török idők alatt elpusztult, és emiatt az elhagyott helyek között szerepel. Régi neve Farnos. Az 1715-20-as években pusztaként Nagykátához tartozik. 1727-iki vármegyei jegyzőkönyv szerint: Bene Ádám, Egry György, Aszalay Ferenc, Lovász István, Dinnyés István, Farkas János, Török Zsigmond, Csörgő Bálint és Gáspár György osztoztak területén. Bél Mátyás idején, 1737-ben még mindig a puszták közé sorolták, birtokosként Jeszenák Jánost említik. Az 1754-es nemesi összeírás szerint Guoth János a tulajdonos. A XVIII. Század közepétől számítható az újratelepülés. 1744 körül 15, 1760-ban már 43 család lakja. Az 1770-es úrbéri összeírásban sem találjuk nevét, tehát valószínűsíthető, hogy ezután alakult önálló községgé. 

        Az 1781-es Canonica Visitatio idején még láthatóak voltak a régi templom romjai, és valószínű, hogy ezek helyén épült a mostani Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére 1786-ban ajánlott templom. Legrégibb pecsétnyomója is ebből az időből, 1791-ből származik, melynek körirata „Passessio Farmos 1791”. Közepén egy eke, felette korona díszíti. 1844-ben már 827 magyar és tót lakója volt, melyből 655 római katolikus. 1848 előtt Péchy Imre, a hétszemélyes tábla bírája és báró Prónay Gábor volt a földesura. Őket követte báró Prónay Albert és az Ivánka-család. Ez utóbbinak örökösei a báró Kass-, a Matolcsy- és a Vizy-család. Az 1848-49-es szabadságharc idején Farmos és környéke sem volt mentes a hadmozdulatoktól. Az osztrák csapatok a farmosi Kozma-gyepen szálltak meg az emlékezetes tápióbicskei csata előtt. A szabadságharc leverése után a világtól elzárva alig történt változás a faluban. Az 1848-ban elmaradt földosztás következtében a község igen jelentős területe volt továbbra is nagybirtokosok kezében. 

        Galgóczy Károly így ír Farmosról az 1877-ben megjelent Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye monographiája című könyvének Szele-Farmos fejezetében.
„Most népessége 1320. Ebből 246 ágostait, néhány reformátust és 8 zsidót kivéve, a többi mind róm. kath.: ezeknek, valamint az ágostaiaknak is helyban van templomuk és leányegyházuk, melyek a tápió-szelei anyaegyházakhoz taroznak. A falu az épen alatta elcsavargó, és a Nagy-Tápióval a határon egyesülő Hajta mocsáros laposán homokos partos vidéken fekszik. Utcái rendetlenek ugyan, de az utóbbi időben történt módosítások által elég szélesek. A házak eleje nagy részt fákkal kiültetett. A szokott építkezés: vertfal, nádtetőre.

      Cserepes házak nincsenek. A határ nagyobb részben halmos és homokos: de laposabb sík részeken sűrűbb fekete földek is vannak: kiterjedése 6901 kat. hold, melyből az adósorozat szerint 2313 szántó, 870 rét, 2636 legelő, 29 erdő, 269 szőlő, 152 nádas, 622 beltelek, utak s terméketlen. Azonban tagosítva levén, a művelési ág folyvást változik. Úrbéres telek volt 19 2/4. a tagosítás 1858-ban ment végbe: ekkor a volt úrbéresek legelője a földesurakétól elkülöníttetvén, egy rész felosztatott, más részt mind a volt úrbéres gazdák, mind a zsellérek közös legelőnek hagytak, s oly arányosítással használják, hogy minden volt ź telek után 3, zsellérség után 1db szarvasmarhát vagy lovat szabad arra kihajtani. Akinek több jószága van, az másoktól válthatja meg a legeltetési jogot. Megvan e mellett a tarlószabadulás is, amikor az urasági birtokokat kivéve, szabad a tarlólegeltetés. Régen juhokat is tartott a lakosság: ma az állattenyésztés csak szarvasmarhára és sertésre szorítkozik. Ez mindenik a jövedelmi források egyikét képezi. Lovat csak kocsi előtt tartanak némelyek. 2 bikát és 2 kant a gazdaközönség tart. Ménre nincs szükség. A szántóföldi termékek közt a közönséges gabonaféléken kívül a dohánytermesztés gyakoroltatik. Vetett takarmány csak az urasági birtokon van: lucerna, bükköny, muhar és csalamádé. Trágyázás az osztályzat szerint rendes. Eddig mintegy 150 hold lett akáczcal befásítva. A szőlőművelés és gyümölcstenyésztés gyenge. Mindeniket a gyakori fagyok nagyon rongálják. 2 hold községi faiskola van: de ennek csemetéi is a gyakori fagyok miatt jóformán kivesztek. Napszámos elég. Nyári napszámbér élelmezéssel 40, a nélkül 80 kr. Aratás 11-dén. Cselédből sincs szükség: a férfi cselédek többnyire maguk kosztján szegődményesek. Iparos 3 kovács, 1 bognár (e vidéken több helyen kollárnak nevezik), 3 szatócs. Főpiac Czegléd. Országos vásárokul a nagy-kátai, czeglédi és jászberényi vásárok különösen a baromvásár kedvéért látogattatnak. Az előző években nagy birtokváltozások történtek a határban, új izraelita földbirtokosok váltván fel a régiek nagyobb részét: b. Prónay Albert birtokát megvette Taffler Adolf, b. Kass Ede részbirtokát Klein Jakab, Bárczay Oszkárét Lőwinger testvérek, Ivánka Zsigmondét Hoffer Ignácz. Kicsiben nem gyakori az adás-vétel: házak 200-300, kertek, szőlők s a legjobb szántóföldek katast. holdja 120-140 forintjával kél s efféléket a helybeli lakosság igyekszik vásárolni. A nagyobb birtokosok többnyire házilag kezelik gazdaságikat, s az új földesurak gépekkel s állatállománnyal kellőleg felszerelt gazdaságok kifejtésére törekszenek. Ivánka Petronella úrhölgy birtoka képez nagyobb bérletet, melyet Pfeffer Soma izraelita bérel holdonként átlag 5 forintjával. A lakosság közt a bérlés nem dívik. A feles művelés a kukorica-, burgonyatermesztés körül van: valamint a dohánytermesztést szintén feles dohánykertészek végzik.” 

        1880-ban felmérik a község határát az 1814. évi térkép alapján. Területét 6901 kataszteri holdban állapították meg. Farmosról is többen próbáltak szerencsét, de igen szerény eredmény kísérte próbálkozásaikat.
A század végi sztrájkhullám Farmost is elérte. 1897-ben aratósztrájk tört ki Györgyey és a Friedmann birtokain.
A csendőrség törte le a sztrájkot, kihajtva a munkásokat aratni. Így a megmozdulás eredménytelen volt, és kénytelenek voltak továbbra is 11-ed részért dolgozni. Ebben az időben ipari létesítményként csak az 1900-ban épült pálinka főzőt említhetjük.
A századfordulót követően Farmos legnagyobb birtokosai voltak: Prónay Dezső, báró Kaás Andor és Ede, Matolcsy Miklós, Györgyey Illés és Friedmann Miksa. A Prónay-birtok hitbizomány, melyhez az alábbi tanyák és majorok tartoztak: Lebujmajor, Rekettyés, Nyárvesztő, Prónay-tanya, Nagyhalom vagy másként Annahalom.
Az első világháború idején 287 fő vonult be katonának. Ebből 83-an vesztették életüket. A hősi halottaknak emléket állítottak a községben. 

        A első világégést követően jelentősen megváltoztak a birtokviszonyok. A régi tulajdonosok mellett új nevek is olvashatók. Az 1930-as leírásban a következő adatok szerepelnek: Dr. Györgyey Adolf 1063, Dr. Prónay Dezső 849, Friedmann testvérek 431, a premontrei rend 343, Selecta 258, Dr. Matolcsy Mátyás 219 és Dr. Kaas Andor 212 hold. Nem tartozott a nagybirtokosok közé, de Farmos-Rekettyés területén épített kastélyt Mérei László altábornagy, 1937-től a Szegedi hadtest parancsnoka. Az 1930-as években épült a községtől délre, Tápiószentmárton határában egy lőszerraktár, melyet a visszavonuló német csapatok 1944-ben felrobbantottak, de ennek ellenére több fel nem robbant lőszer maradt vissza. A romok alapján 10-12 épületből állhatott a létesítmény.
A környéken a Selectán kívül nagyobb ipari létesítmény nem működött.
Ebben az időben alakult meg az önálló famosi egyházközség is, mely eddig Tápiószeléhez tartozott. Plébánosai: Túróczy Ernőch, Payer István, Molnár Lajos Sándor majd Kovács Lajos.
Két iskola működött a legnagyobb vallási felekezeteknek megfelelően. A római katolikus iskola igazgatója Béni Péter, kántortanítója Tóth Gyula, tanítók: Béni Péterné, Csillag Mihály és Cserháti József voltak. Az evangélikus iskola terjesen osztatlan volt. Általában 50-60 tanulólétszámmal működött. Tanítók voltak: Kereszta István, Ambrozi Gyula és Kopácsi Balázs. 

        A lakosság szükségleteit magánkisiparosok látták el, így 3 asztalos, 2 borbély, 3 cipész, 1 géplakatos, 1 kádár, 3 kovács és egy malomtulajdonos. A kereskedelmi életet magánkereskedők bonyolították. K. Márton vegyeskereskedése, 1 hentesüzlet, három kocsma állt a lakosság szolgálatában. Farmos első orvosa Kendel Rudolf volt, aki itt lakott a községben, és 1930-32 között gyakorolta hivatását. Őt követte Dr. Galántai József, aki egészen 1960-ig látta el a település betegeit, ekkor ment nyugdíjba. A község szülésznője Pomázi Ferencné.
A második világháborúban a község területén komolyabb harcok nem voltak. Mindössze három német és négy szovjet katona haláláról volt tudomásunk, akiket a római katolikus templom mellé temettek el, és később innen vittek át a temetőbe. 

        A község közigazgatása az 1944/45-ös évben igen nagy nehézségekkel küszködött. Holovicz főjegyző elmenekült, és csak jóval később, 1945 augusztus végén tért vissza. A község irányítását 1945 tavaszán Pálmai Béla dr. vette a kezébe és működése nyomán megindult az élet.
Az 1896-ban történt megalakulása óta mindig igen nagy szerepet töltött be a település életében a Farmosi Önkéntes Tűzoltóegyesület. Az alakuló egyesület elnöke Béni Péter iskolaigazgató, tagjai: Tóth Gyula kántortanító, Kristály István asztalos, Németh Ferenc bognár, Botka János cipész, Ducsai Ernő cipész és Lavicska Sándor géplakatos. Az évek során az eredményeket látván, egyre többen támogatták az egyesület munkáját.

Forrás: Farmos község honlapja    http://www.farmos.hu