Farmos már az őskorban és az ókorban is lakott terület volt. Az emlékek a tápiószelei Blaskovich Múzeum találhatóak. 
A II. században jazigok, avarok, majd később hunok lakták a vidéket. A honfoglaláskor igen sűrűn lakott terület volt Farmos és környéke. Ez a vidék Árpád törzsének része volt. 1922-ben XIII. századi sírokra bukkantak, amiből arra következtettek, hogy a falut a tatárok rombolták le, valószínűleg Sej bán csapatai, akik Jászberény vidékét is járták. 1311-ben Csák Máté uralma alatt állt a község. A török uralom alatt a környék teljesen elpusztult.

         1715-ben pusztaként Nagykátához tartozott. 1728-1744 között Pest megyében 13 új község alakul, köztük Farmos is. A településre pedig a Felvidékről jöttek telepesek. A falu ura Guth János volt. A Guth család a császártól kapta meg a területet, de valamiféle családi katasztrófa miatt elvesztették a birtokot. 1760-ban már 43 család lakik itt. Mária Terézia féle úrbéri összeírásai között még szerepel. 1790 körül tömörült községgé. 1791-ben a község pecsétjén egy eke látható, fölötte a korona ezzel a felirattal: Possesió Farmos 1791. 1984-ben népszámlálás volt a településen. Az 1827 és 1837-es népességi statisztikában a következő adatok találhatók:

            Házak száma:      1827-ben 100          1837-ben 120
            Családok száma: 1827-ben 146          1837-ben 159

Ebből látható, hogy az anyagi helyzet javulóban volt. 1844-ben már 827-en laktak Farmoson. Ennek egy része tót telepítés. 1848-ban az osztrák csapatok a farmosi Kozma gyepen szálltak meg a tápióbicskei csata előtt.

         A szabadságharc után a falu teljesen elszigetelődött. Semmi sem történt 1868-ig, amikor nagy szárazság sújtotta a területet. A környék utcái rendezetlenek, a házak környéke fákkal beültetett. A homokos terület sincs megkötve, főleg a település déli részén. 1890 körül 150 kat. hold ültetnek be akáccal. Jellemző a termesztett növények körül a dohány, bükköny és a lucerna. 1880-82 között építették Budapest-Nagykáta-Újszász-Szolnoki vasútvonalat kettős vágánnyal.

         1914-ben kitört az első világháború. Természetesen a falut is érintette. 287 katona vonult be, közülük 83 elesett, 53 hadiözvegyet hagyva maguk után, a sebesülteket nem lehetett pontosan tudni.1920 körül a falu elszegényedett. Megjelent a nagyarányú munkanélküliség. Az itt élők napszámot vállalva próbáltak megélni.

         A Nagyatádi-féle földreform idején úgy próbáltak védekezni a főurak, hogy beültették a birtokaikat gyümölcsfákkal. Ebből ered a falu neve, a falu egy része, amit úgy neveztek el, hogy „Szilvás”. A Matolcsiak birtoka volt ez a terület.

1930 legfontosabb adatai:
 -         Lakosság: 3280 fő
-         Római katolikus: 2751 fő
-         Református: 179 fő
-         Evangélikus: 324 fő
-         Zsidó: 26 fő

A község római katolikus templomát és a Farmos és Tápiószentmárton határán lévő erdőben a lőszerraktárat is ebben az időben kezdték el építeni.

1939-ben kitört a II. világháború. A faluból rengeteg katonát vittek a frontra. Nem lehet pontosan tudni hányan estek el, de valószínűleg többen, mint az első világháborúban. 1944-ben a farmosi zsidó lakosságot is deportálták Auschwitzba. 
1944 nyarán gyakoriak voltak a község felett a német-szovjet repülő csaták. A község lakossága támogatta a Nyilas-pártot. 1944 októberében Matolcsi Mátyás vendégül látta Szálasit. A község területén szárazföldi csata nem igazán zajlott. 3 német és 4 szovjet katona eleséséről tudott a település.

        1944 november 12-én szabadították fel Farmost az oroszok, de a németek előtte felrobbantották a Hajta-hidakat, a vasútvonalat és a lőszerraktárakat. A faluban sok gyermek tragédia is történt e miatt.

        A település legfontosabb alkotóeleme a népesség. Annak száma és a település területén való elhelyezkedése az adott helység igen fontos jellemzője, mert a népesség nem csak adott helyen létezik, hanem szükségleteinek kielégítése során sokoldalú tevékenységével formálja ki és alakítja fizikai és társadalmi környezetét.

           A település több viszonylag jól elkülöníthető részből áll. Az I. településrészt a Györgyei-földet, a Paskomi utca határolja. A II. településrész a Krizsán-dűlő, a településközpont és a Nádas-tó határolja. A III. településrész a Muszáj-szőlő nevet viseli, amelyet a településközponttól a vasútvonal választja el. A IV. településrész az Öregszőlő, amelynek határai a Szabadság utca és a Rekettyés. Az V. településrész a Peres. VI. településrész a Rekettyés, amelyet az Öregszőlő és a településközpont határol. VII. a Szegedi-föld, határai a Nádas-tó és a településközpont. VIII. az Új-föld, amely a Szegedi-földtől D-re helyezkedik el, a Nádas-tó és a településközpont határolja. IX. rész a településközpont, amely a belterületet jelenti.

Forrás: Farmos község honlapja    http://www.farmos.hu